A leporelló

A nazaret.hu-ról letölthető egy leporelló, amely nagyon jól összefoglalja e lelkiség jellemzőit. Ezeket most idemásolom, és személyes benyomásaimmal kommentálom. Lényegében ezek miatt a szempontok miatt érzem magamhoz közel ezt a lelkiségi utat.

NÁZÁRET

– a szokásos keresztény hétköznapok: ez azt jelenti nálam, hogy tanulni és dolgozni kell, emellé illesztem be az imádságot, a spiritualitást és a lelki életet.

– az „utolsó hely” megélése: ez összefügg azzal, hogy egy szerzetesrendbe nem vettek fel, ez a helyzet az „utolsónak lenni” megtapasztalását hozta

– osztozás Jézus názáreti rejtett életében: az elrejtettség most úgy jelenik meg, hogy készülnöm kell a későbbi hivatásomra, ez egy előkészületi időszak, amelyben kevés konkrét eredmény látszik, inkább csak tervek, irányok

– a hétköznapok értékének felfedezése: a mindennapok tükrében kell felfedezni azokat az apró pillanatokat, amelyben Isten megmutatja magát (ha odafigyelünk rá)

– képességeink és határaink felelősségteljes megtapasztalása: Mire vagyok képes? Mit halogatok és miért? Hogyan lehetne ezen változtatni? Mik a korlátaim? – ezekre a kérdésekre kell keresni a választ, és ahol lehet, cselekedni (pl. időbeosztás, napirend)

SZEMLÉLŐDŐKÉNT A VILÁGBAN

– a szemlélődés és a cselekvő élet összekapcsolása a világi életben; a szemlélődés útjainak keresése a mindennapokban: összekapcsolódik munka és hivatás, cselekvés és csend; a helyes arányokat kell megtalálni, és időt szakítani az imádságra. Szemlélődni lehet séta, várakozás közben, – sok-sok hétköznapi helyzetben.

AZ EVANGÉLIUM, AZ EUCHARISZTIA ÉS SZENTSÉG-IMÁDÁS

– Jézust jobban megismerni az Evangéliumokból: Szentírásolvasás és krisztológia – mindennapossá kellene válni az egyiknek, és a tanulásban kiemelt helye van a másiknak.

– mindenben azt tenni, mondani és gondolni, amit Jézus tenne, mondana és gondolna: Ez a legnehezebb, mert az Amerikában is népszerű megközelítés (WWJD – What would Jesus do?) csalóka kissé, ez sokkal inkább rólunk szól, mint Jézusról, vagyis leginkább az általunk elgondolt Jézus tenne/gondolkodna így, vagyis az istenképünkből fakadó elképzelés óvatosságra int. Ezzel együtt a felvetés fontos és hasznos, a kérdésen érdemes gondolkodni, de úgy, meghagyjuk benne a kételyt, a kérdést: tényleg ezt tenné Jézus? Miért cselekedne így Jézus? stb.

– közösségben átgondolni és felfedezni, mit jelent élni az Evangéliumot: Ez elsősorban a havi vasadi alkalmat jelenti, szentségimádással, a közösségi együttléttel.

ÉLETVIZSGÁLAT

– engedelmesség Isten akarata iránt: keresni Isten akaratát, megtenni, amit meglehet, de bízni benne, hogy Ő tudja miért így alakítja sorsom

– testvéri szolgálat egymás iránt: közösségen belül és kívül

– egy életszakasz szemlélése a mindennapok eseményei, örömei és nehézségei mentén: ez folyamatos önvizsgálat, önreflexió, önismeret

– nyitottá válni az újra, így jobban az Istenre bízni önmagunkat, életünket: Ez kihívás, nem elzárkózni az új élethelyzetektől, jobban bízni Istenben, bizalommal fogadni a jövő összes nyitott lehetőségét.

SIVATAG

– a pusztaság megtapasztalása a valóságban és a lelki életben: Ez magány, egyedüllét, a „hermit hours” idejének értelmes eltöltése (hermit hoursnak, ’remete órák’-nak nevezem azt az időt, amikor tudatosul bennem az egyedüllétem, és az, hogy ez a hivatásból fakadó felvállalt döntés eredménye. Jelentkezhet bármikor, leginkább este)

– élethelyzeteink, ahol szükséget szenvedünk, és kihívások elé nézünk: ez is önismeret, melynek része a fejlődés és változás lehetősége.

– „sivatagi napok” átélése, melyek a hallgatás, a csend, az önvizsgálat és az ima ideje: egysrészt Vasad, másrészt szükség lenne egy évi 3-4 napos teljes elvonulásra.

– a sűrű mindennapok között megállni és mindent elhagyni, ami megterhel minket: lemondás és/vagy elengedés. Mi az amit el tudunk engedni és mi az amit nem?

– csendes idő, hogy Istent keressük és embertársainkra is figyeljünk, szükségüket meglássuk és elinduljunk feléjük: feltöltődés, erőforrás elnyerése a mindennapi feladatok elvégzéséhez.