Október első vasárnapja: a vasadi alkalom. Lelki nap, „sivatagi nap” – az elnevezés másodlagos, a tartalom a lényeg: amivel megtöltjük a rendelkezésre álló időt. E sorokat egy héttel később írom, Vasadon nem volt rá mód: a Szentségimádás alatt nem akartam, hogy más elterelje a figyelmem, a köztes idő pedig beszélgetéssel, megosztással, és agapéval telt el. Végre megjelent az „Imádság 15 napon át Magdeleine kistestvérrel” c. könyv; mindannyian kaptunk egy tiszteletpéldányt a kötetből. Sokat jelent nekem Magdeleine kistestvér alakja: életútja, gondolatai, szellemisége – az a kitartás és lelkesedés, amivel Jézus hívására, saját hivatására válaszolt, minden kilátástalanság ellenére. „Jézus a lehetetlenség Ura” – hirdette, és – mondhatjuk – életpéldáján keresztül igazolta ezt. Angelike Daiker monográfiája hozta közel hozzám Magdeleine-t, talán ez a könyv is közrejátszott abban, hogy felvettem a kapcsolatot Lacival és a kistestvérekkel. Fontosak a könyvek; nemcsak ebben a lelkiségben, máshol is, de itt különösen; Foucauld, Caretto, Magdeleine, Voillaume – most, az út kezdetén, nagyon sok olvasnivalót kaptam. Kísérők ezek a művek; jó lenne továbbiakat is megjelentetni, újakat kiadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése