Baba Simon

Egy lelkiségben több szempontból is fontos, ha egy hozzá kötődő személyt boldoggá avatnak: jelzi az Egyház figyelmét, a közösség erejét, a hívek imádságát. Ismét az afrkai földrész közvetíti hozzánk egyik papjának életpéldáját: Simon Mpeke atya a Jesus Caritas papi ág révén kapcsolódott Foucauld atya lelki családjához.

***

A leginkább Baba (jelentése: papa) Simon néven ismert kameruni pap 1906-ban született Batombéban. Egyike volt azon nyolc papnak, akiket elsőként szenteltek fel Kamerunban 1935-ben. 2009-es kameruni látogatása során XVI. Benedek már előre példaként állította Baba Simont a papság elé, mint olyan embert, akinek tettei „a szent életre ösztönöznek”.

Az 1975. augusztus 13-án elhunyt Simon Mpeke atya boldoggá avatási eljárásának egyházmegyei szakasza lezárult. Az atya Kamerun első nyolc katolikus papjának egyike volt, később pedig missziós pap lett a kirdi népcsoport között. 2009-es kameruni látogatása során nevét XVI. Benedek is példaként említette.

„Még az ördög ügyvédje sem tudna kifogást találni Baba Simon életében, annyira az Evangélium tanításai szerint élt” – mondta róla a francia fidei donum pap, Grégoire Cador, aki 1992 óta Kamerunban dolgozik, és a Maroua-Mokolo egyházmegyében Simon Mpeke boldoggá avatásának ügyét egyengeti.

A leginkább Baba (jelentése: papa) Simon néven ismert kameruni pap 1906-ban született Batombéban. Francia spiritánus atyák keresztelték meg 1918-ban, a Simon nevet a keresztségben vette fel. Először tanár volt, majd 1924-ben beiratkozott a yaoundéi kisszemináriumba. „Már megkeresztelkedése előtt is Isten embere volt” – mondta el Cador atya Baba Simonról, aki egyike volt azon nyolc papnak, akiket elsőként szenteltek fel Kamerunban 1935-ben.

A felszentelése utáni első években a Douala New Bell plébánia káplánja, majd plébánosa volt. Nagyon aktív emberként emlékeznek vissza rá, aki élesen szembehelyezkedett a tradicionális vallásokkal. 1953-ban csatlakozott a Jézus Testvérei Világi Intézethez, majd a Jézus Karitász Papi Unió alapítóinak egyike, és a szervezet afrikai részlegének első vezetője lett.

1959-ben a kirdi népcsoport körében telepedett le Tokombérében, a Maroua-Mokolo egyházmegyében. A pogánynak tartott, és a többi nép által megvetett kirdik között Baba Simon is puritán szegénységben élt. A nyomor felszámolásáért küzdött, miközben szeretete és imái segítségével hirdette az Igét. „Rávilágított, hogy Isten ott van a kirdik hagyományaiban is, és e népcsoport védelmezőjévé vált” – folytatta Cador atya. Baba Simon 1975. augusztus 13-án halt meg Batombéban, távol Tokombérétől, pedig azt szerette volna, ha ott temetik el.

Boldoggá avatásának ügyét halála után húsz évvel Philippe Stevens, Maroua-Mokolo püspöke indította el. Az eljárás egyházmegyei szakaszai idén májusban lezárult. A dosszié most már a Szentté Avatási Ügyek Római Kongregációjánál van, akik ellenőrzik az összegyűjtött anyagok hitelességét, majd felelőst neveznek ki. A felelős dolga lesz igazolni Baba Simon tetteinek kiemelkedő értékét.

2009-es kameruni látogatása során XVI. Benedek már előre példaként állította Baba Simont a papság elé, mint olyan embert, akinek tettei „a szent életre ösztönöznek”. A pápa Africae munus kezdetű, az Afrika Szinódus után kelt apostoli buzdításában pedig arra biztat, hogy „ismerjük fel az Evangélium afrikai hirdetőiben azokat, akik szentté avatásra méltók, és pedig nem csupán az afrikai szentek számának növeléséért, hanem annak érdekében is, hogy minél többen tudjanak közbenjárni Istennél az afrikai kontinensért.”

Forrás: Magyar Kurír

Károly testvér

Az elnevezés kérdése megoldódott: „»Károly testvér« – ő maga szerette volna, hogy így szólítsák.” – olvasom az Emberek között előszavában.

A név

Van Kis Szent Teréz és Nagy Szent Teréz, Teréz anya, egyszóval ismert szentek és boldogok, nevük egyértelmű. De ebben a lelkiségben még nem tartunk itt. Charles De Foucauld. Boldog Foucauld Károly. Károly, Jézus testvére. Foucauld atya. Keressük a megfelelő elnevezést. Én is mindig máshogy említem. De legalább mi ismerjük és törekszünk rá, hogy egyre jobban megismerjük.

Utolsó hely

Károly testvérnél fontos volt, hogy a legutolsó helyet foglalja el még az utolsók között is. Jézusnak viszont van egy mondása: utolsókból lesznek az elsők…

Idézetek

I no longer want a monastery which is too secure. I want a small monastery, like the house of a poor workman, who is not sure if tomorrow he will find work and bread, who with all his being shares the suffering of the world. (ChdF)

• Többé nem akarok olyan kolostorban élni, ami túl biztonságos. Olyan kis kolostort szeretnék, ami egy szegény munkás házához hasonló, akinek nem biztos, hogy holnap lesz munkája és kenyere, aki egész létével osztozik a világ szenvedésében. (ChdF)

The Nazareth experience is an experience of being rather than of doing. Doing is demonstrative. It is a temptation to do and to show. Sometimes, it is a power display. Doing is possessive; it aims to possess people, projects, power, privileges and profits. It gives birth to social evils like competition, jealousy, dishonesty, fraud, hypocrisy, and above all alienation. We can lose respect for life; we can kill a person for profit, gain and greed. (Emmanuel Asi – The Human Face of God at Nazareth)

• A názáreti tapasztalat inkább a létezés tapasztalata mintsem a tevékenységé. Tevékenynek lenni bizonyítgatást jelent. Ez kísértés, hogy tegyünk és hogy másoknak megmutassunk valamit. Néha pedig ez a hatalom fitogtatása. A tevékenység birtokló; célja birtokolni az embereket, terveket, hatalmat, kiváltságokat, a hasznot. A társadalom olyan rákfenéinek melegágya, mint a versengés, féltékenység, tiszteletlenség, csalás, képmutatás és mindenek előtt az elhidegülés. Könnyen elveszíthetjük az élet tiszteletét; képesek vagyunk akár embert is ölni a haszonért, nyereségért, vagy a kapzsiság miatt. (Emmanuel Asi – The Human Face of God at Nazareth)

Kép

„Amikor anyukám meglátta ezt a képet, első gondolata ez volt: »hogyan tudták lefényképezni Jézust?«” – olvasom egy blogon. Elgondolkodtató – bár… van benne valami. Annyiféle Jézus-ábrázolást látunk. Sokfélék. Pár éve a Tanítvány folyóiratban (2000/3-4.) tanulmány jelent meg ezzel a címmel: Szép volt Jézus vagy csúnya? Úgy gondolom nem blaszfémia ez. Az írás konkluziója egyébként az, hogy nem tudjuk hogy nézett ki Jézus. Talán nem is lényeges. Fontosabb, hogy bennünk milyen Jézus kép él – és nemcsak a képiség szintjén.

Feljegyzések tavalyról (2.)

A megbeszélés és a megosztás az Imádság útja Károly testvérrel c. munka alapján zajlik. Legutóbb a második szakaszt olvastuk. Momentumok Foucauld atya életéből: megtérése, ahogy Huvelin abbé fogadja; Istenre találása, pontosabban Istenhez való visszatérésének drámai pillanatai. „Amikor az imádság útján kísérni akarunk valakit, könnyen eltorzíthatjuk Isten arcát, ha szavaink és cselekedeteink nem arról a szeretetről tanúskodnak, amellyel Isten szeret bennünket. Nem Isten jóságáról kell-e mindenek előtt tanúságot tennünk, ha valakit az Istennel való találkozáshoz akarunk segíteni?” Így igaz, Isten szeretete feltétel nélküli és kegyelemként árasztja magából – nekünk erre kell rezonálnunk. Ha ezt érezzük és továbbadjuk, megvalósítottunk valamit Isten tervéből és Jézus küldetéséből.