Könyvek

Puskely Mária könyve közvetítette felém először Foucauld-t és Carretto-t, bár akkor nem kapcsoltam össze a kettőt, olyan értelemben, hogy egy lelkiséghez tartoznak, inkább csak érdekes – rendhagyó – életutak példáiként álltak előttem, akik mindig tudtak a belső sugallataikra hallgatni. Magdaleine-nel való találkozásom későbbi, egy kis füzetet vettem meg, talán valamelyik Szent István könyvhéten, és a Puskely-féle lexikonban már ismerősként olvastam életének állomásait. René Voillaume új felfedezés, tavaly kaptam meg az Emberek között c. könyvét. Úgy tervezem, hogy márciustól ezt a könyvet olvasom, s ennek a reflexiói kerülnek fel ide posztként.

Négyen

Charles de Foucauld

Carlo Caretto | Magdeleine Hutin | René Voillaume

Emberek és istenek

Az Emberek és istenek c. filmen keresztül - Afrikán át - jutottam el ismét a foucauld-i lelkiséghez, Magdeleine-hoz és Carlo Carrettohoz. (A film egyik jelenetében Carretto művéből idéznek). Apostoli út ez – szemlélődés a cselekvésben – ebből is látszik, hogy a kudarc csak látszólagos; Charles Foucauld alapítása halála után szökken szárba s hoz termést, de hát tudjuk: Jézus, a lehetetlenség ura. Érdekes olvasni, hogy Magdeleine vágya, terve elhatározásától számítva húsz év után valósult meg, pontosabban akkor kezdhette el...

Blogindító

Blogindítóként kedvenc történetemmel kezdeném, melyet Carlo Carretto ír le Levelek a sivatagból című könyvében.

Carretto egy alkalommal a sivatagi homokban elakadt autójával. A nagy hőségben egy bokor árnyékában keresett menedéket, majd gyorsan el is aludt. Emberek halk beszélgetésére és nevetgélésre ébredt, akiknek világított a fehér foguk a barna bőrük mellett. Éppen megszakították munkájukat egy kis pihenőre – foggarát (föld alatti csatorna) ástak, amely össze tudta gyűjteni a nedvességet a homokból és elvezette kis földjeikre. Egy váratlan vihar tönkre tette az előzőt és egyhetes késés is elsorvasztotta volna a termést, amely egész éves éhínséget jelentett volna.

Carlo felajánlotta, hogy pár napig velük marad és segít ásni.

Körülmények: három méterrel a vízfolyás szintje alatt homokos, de tömör anyag; kezdetleges szerszámok; kényelmetlen testhelyzet; hátfájás; a felszínen forróság.

Szegényes étrend: kuszkusz, homokban élő egerek (gerbois), főtt gyíkok (dobb).

Este Carretto a csillagokat szemlélve eltűnődött ezen emberek nyomorúságán – mennyi aggodalom és embertelen munka, hogy egy kis kenyérhez jussanak…

„De túlságosan fáradt voltam, hogy végiggondoljam: Isten miért nem avatkozik közbe, ő, aki olyan hatalmas és olyan jó. Könnyen fordulhattam volna a „földi istenekhez”, a jó emberekhez, akik olyan egyszerűen tudtak volna segíteni.

Mibe került volna levelet írni néhány barátomnak Olaszországba? Azonnal küldtek volna nekem egy buldózert, hogy néhány nap alatt kiássuk az árkot, vagy sürgősen küldtek volna legalább nagy cementgyűrűket, hogy az alagutat szilárdabbá és biztonságosabbá tegyük, és ezáltal megakadályozzuk, hogy összeomoljon, amikor a víz először ömlik át rajta. És én mozdulatlanul néztem tovább a csillagokat! (…) Nem lett volna jobb eszközöket keresni, mégpedig sokat?”

A válasz most elmarad, és válasz helyett én is inkább újra felvetem a kérdést: „Nem lett volna jobb eszközöket keresni, mégpedig sokat?”