Charles de Foucauld-hoz, a názáreti lelkiséghez kapcsolódva lehetőségünk nyílik élmények, gondolatok, tapasztalatok megosztására...



2012. március 2., péntek

Könyvek

Puskely Mária könyve közvetítette felém először Foucauld-t és Carretto-t, bár akkor nem kapcsoltam össze a kettőt, olyan értelemben, hogy egy lelkiséghez tartoznak, inkább csak érdekes – rendhagyó – életutak példáiként álltak előttem, akik mindig tudtak a belső sugallataikra hallgatni. Magdaleine-nel való találkozásom későbbi, egy kis füzetet vettem meg, talán valamelyik Szent István könyvhéten, és a Puskely-féle lexikonban már ismerősként olvastam életének állomásait. René Voillaume új felfedezés, tavaly kaptam meg az Emberek között c. könyvét. Úgy tervezem, hogy márciustól ezt a könyvet olvasom, s ennek a reflexiói kerülnek fel ide posztként.

2 megjegyzés:

  1. Mára szép számmal vannak könyveink ebből a lelkiségből, hála Istennek! Van mit adni az érdeklődők kezébe is!Én is először Puskely könyvében találkoztam Károly testvérrel, Carrettoval. nagyon szeretem ezt a könyvét Puskelynek: Akik hittek a szeretetben! Jóval korábban ez megjelent már Rómában, szamizdat kiadásban, anyámnak valahogy megvolt egy használt példány. Abban nem voltak képek a könyvben szereplőkről, csak a borítón. Láttam, éreztem, hogy valami mély, tiszta, meghatározó és nagyon közeli, kortárs szentek ők. valami eddig alig elérhető, idegen szépség, tisztaság sugárzott belőlük és életükből: Foucauld atya, Carlo Carretto, Roger testvér, Bogner Mária Margit, Thomas Merton, Kis Szent Teréz. És Puskely Mária nővér, akkor még Rómában írta meg ezt a könyvet, gyönyörűen tudta átsugározni e nagy lelkek üzenetét, amely áthatolt így a vasfüggönyön is túl! És hatott, rám is! majd megjelent 1989-ben a Szent István Társulatnál e könyv, nagy Szent Teréz életrajzával együtt. és láttam ezt a folyamatos átívelő hidat, az élő hitet, a Szentlélek életét bennük, amely korokat és távolságokat egyesít! valami közös ragyogás mindegyikük arcán, írásaiban, életében! Ez az! Ezt kerestem! S keresem ma is, mivel ők örök példák, velünk élnek és megtanítanak szentté válni! Micsoda hivatás! Aztán megláttam Foucauld atya lenyűgöző portréját, tekintetét abban a könyvben! Azóta sem tudok tőle szabadulni! Mindenütt velem van, elkísér, a legváratlanabb helyzetekben felbukkan, nem ritkán valóságos fotóként egy rendház, lakás, hittanterem falán. Érzem, ha valahol felbukkan ismét, és nem tévedek!
    De ennél a könyvnél még előbb volt: Carretto: Atyám, Reád bízom magam c. csodálatos könyve, amelyet az OMC, Wien kiadó adott ki 1988-ban. Ott olvastam először az Önátadás imáját, azóta is az a fordítás áll hozzám a legközelebb s van a szobám falán esti imának. Ez telitalálat volt s az ma is! Egy barátom révén velem lehetett a laktanyában a zubbonyom zsebében, aztán a Bibliámban s ma is életprogram. Azóta felismertem a lelkiséget, mint arany fonalat az életemben, bennem él! Bár vágyom egy életformában is élni ezt közösségben,mégis az első és a legfontosabb, hogy belül a helyén legyen! A többi hozzá adatik!

    VálaszTörlés
  2. Köszi a kommentet! Feltehetnénk ide az Önátadás imája különféle magyar fordításait.

    VálaszTörlés