Charles de Foucauld-hoz, a názáreti lelkiséghez kapcsolódva lehetőségünk nyílik élmények, gondolatok, tapasztalatok megosztására...



2012. január 23., hétfő

Gyónás

Kérdés a plebania.net-en: „20 év óta először elmentem a múlt vasárnap este misére. Vajon van lehetőségem visszatérni a katolikus egyházba? Mit tegyek?” Válasz: „Kedves Kérdező! Igen, van lehetőség. Keress meg egy atyát, vagy csak egyszerűen térdelj be egy gyóntatószékbe, és meséd el az elmúlt 20 évet. Az atya biztos segíteni fog.” Én ebben nem vagyok biztos. Milyen jó lenne, ha ilyen kérdésre lehetne írni egy konkrét közösséget, amely vár és befogad, támogatást nyújt; papot, akinek van ideje a kísérésre, visszafogadásra, és válaszol a felmerülő kérdésekre… Ami Foucauldnál működött – térdeljen le és gyónjon –, nem biztos, hogy mindenkinél beválik: egy csalódást okozó gyónási szituáció – aztán várhatunk újabb húsz évet.

1 megjegyzés:

  1. Feri, nagyon közel áll hozzám a véleményed. Megerősítésként írnám, hogy valóban nagyon fontos lenne személyre szabott választ adni ilyen helyzetekben (és mennyi ilyen helyzet van...), kellőképpen differenciálni (nem ugyanazt a zsákot ráhúzni mindenkire). És tényleg, konkrét és élő, befogadó, hiteles közösség nélkül nehezen tudom elképzelni, hogy működne a történet. És hol van ilyen katolikus közösség MO-n... a názáreti lelkiségben is ügyesen lépkedünk efelé, de azt hiszem, még nem tartunk itt (sajnos). És nem elhanyagolandó a "hozzáértő" pap sem...

    VálaszTörlés