Eszembe jut egy francia szerzetes, Charles de Foucauld, akit a Szaharában gyilkoltak meg 80 évvel korábban. Híres imája az volt, hogy teljesen átadja magát Isten akaratának. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy életét odateszi az oltárra, mint olyan ajándékot, amelyet kapott, és most visszaad, hogy Isten azt tegyen vele, amit csak akar.
Atyám, átadom magam kezedbe, tégy velem, amit akarsz.
Bármit teszel velem, megköszönöm.
Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok.
Csak a te akaratod teljesüljön bennem, és minden teremtményedben -
Semmi többet nem akarok, csak ezt, Uram.
Bármit teszel velem, megköszönöm.
Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok.
Csak a te akaratod teljesüljön bennem, és minden teremtményedben -
Semmi többet nem akarok, csak ezt, Uram.
Ezt az imát mindig nehezemre esik elmondani, mert változatlanul aggaszt az a gondolat, hogy Isten szavamon fog, és többet kér, mint amit adni szeretnék. Ijesztő elgondolni, hogy kiengedjük kezünkből életünk irányítását.
Timothy Radcliffe: Miért járjunk misére? (Vigilia Kiadó, 2011, 139-140.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése