Királyi úton

Frans Horsthuis könyvét olvasom, a holland papét, aki először a fizetéséről, majd plébániájáról, szobájáról, vagyonáról, tulajdonairól mondott le, hogy ne érdekelje más, egyedül Jézus. A radikális Krisztus követésnek különböző fokozatai vannak, nem lehet utánzás, hogy én Foucauld-t akarom követni ebben, Horsthuist abban, vagy keresni egy kolostort; Kármelnél keményebb a trappista rend, Kalmadulnál Karthauz? Lehet-e így méricskélni? Nem tévút ez? Saját utamat járjam, igen, de úgy, hogy ne a világ mércéje szerint alakítsam, hanem Jézusra figyelve abban a kiüresítésben, amiben egyrészt megteszek mindent a hétköznapok rendjében, ugyanakkor nem ragaszkodom semmi egyéni elképeléshez, tervhez és ambícióhoz, hanem egészen Istenre bízom magam.

Közben

Olvasom a könyvet továbbra is, csak bejegyzés nem születik, fél oldalakat lehetne idemásolni Voillaume-tól, ezt meg nem szeretném. Közben Vasadon összejöttünk, jó volt új arcokat látni, jó, hogy sokakat - és sokféle - embereket érint meg ez a lelkiség.

Milyenek lehettek Károly testvér Húsvétjai? Hogyan tudta elmagyarázni tuaregjenek, hogy mit is ünnepel?

Áldott, lelki élményekben gazdag Húsvétot mindenkinek!