Charles de Foucauld-hoz, a názáreti lelkiséghez kapcsolódva lehetőségünk nyílik élmények, gondolatok, tapasztalatok megosztására...



2012. február 3., péntek

Idézetek


I no longer want a monastery which is too secure. I want a small monastery, like the house of a poor workman, who is not sure if tomorrow he will find work and bread, who with all his being shares the suffering of the world. (ChdF)
  • Többé nem akarok olyan kolostorban élni, ami túl biztonságos. Olyan kis kolostort szeretnék, ami egy szegény munkás házához hasonló, akinek nem biztos, hogy holnap lesz munkája és kenyere, aki egész létével osztozik a világ szenvedésében. (ChdF)

The Nazareth experience is an experience of being rather than of doing. Doing is demonstrative. It is a temptation to do and to show. Sometimes, it is a power display. Doing is possessive; it aims to possess people, projects, power, privileges and profits. It gives birth to social evils like competition, jealousy, dishonesty, fraud, hypocrisy, and above all alienation. We can lose respect for life; we can kill a person for profit, gain and greed. (Emmanuel Asi – The Human Face of God at Nazareth)
  • A názáreti tapasztalat inkább a létezés tapasztalata mintsem a tevékenységé. Tevékenynek lenni bizonyítgatást jelent. Ez kísértés, hogy tegyünk és hogy másoknak megmutassunk valamit. Néha pedig ez a hatalom fitogtatása. A tevékenység birtokló; célja birtokolni az embereket, terveket, hatalmat, kiváltságokat, a hasznot. A társadalom olyan rákfenéinek melegágya, mint a versengés, féltékenység, tiszteletlenség, csalás, képmutatás és mindenek előtt az elhidegülés. Könnyen elveszíthetjük az élet tiszteletét; képesek vagyunk akár embert is ölni a haszonért, nyereségért, vagy a kapzsiság miatt. (Emmanuel Asi – The Human Face of God at Nazareth)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése