Charles de Foucauld-hoz, a názáreti lelkiséghez kapcsolódva lehetőségünk nyílik élmények, gondolatok, tapasztalatok megosztására...



2012. január 19., csütörtök

A leporelló

A nazaret.hu-ról letölthető egy leporelló, amely nagyon jól összefoglalja e lelkiség jellemzőit. Ezeket most idemásolom, és személyes benyomásaimmal kommentálom. Lényegében ezek miatt a szempontok miatt érzem magamhoz közel ezt a lelkiségi utat.

NÁZÁRET
– a szokásos keresztény hétköznapok: ez azt jelenti nálam, hogy tanulni és dolgozni kell, emellé illesztem be az imádságot, a spiritualitást és a lelki életet.
– az „utolsó hely” megélése: ez összefügg azzal, hogy egy szerzetesrendbe nem vettek fel, ez a helyzet az „utolsónak lenni” megtapasztalását hozta
– osztozás Jézus názáreti rejtett életében: az elrejtettség most úgy jelenik meg, hogy készülnöm kell a későbbi hivatásomra, ez egy előkészületi időszak, amelyben kevés konkrét eredmény látszik, inkább csak tervek, irányok
– a hétköznapok értékének felfedezése: a mindennapok tükrében kell felfedezni azokat az apró pillanatokat, amelyben Isten megmutatja magát (ha odafigyelünk rá)
– képességeink és határaink felelősségteljes megtapasztalása: Mire vagyok képes? Mit halogatok és miért? Hogyan lehetne ezen változtatni? Mik a korlátaim? – ezekre a kérdésekre kell keresni a választ, és ahol lehet, cselekedni (pl. időbeosztás, napirend)

SZEMLÉLŐDŐKÉNT A VILÁGBAN
– a szemlélődés és a cselekvő élet összekapcsolása a világi életben; a szemlélődés útjainak keresése a mindennapokban: összekapcsolódik munka és hivatás, cselekvés és csend; a helyes arányokat kell megtalálni, és időt szakítani az imádságra. Szemlélődni lehet séta, várakozás közben, – sok-sok hétköznapi helyzetben.

AZ EVANGÉLIUM, AZ EUCHARISZTIA ÉS SZENTSÉG-IMÁDÁS
– Jézust jobban megismerni az Evangéliumokból: Szentírásolvasás és krisztológia – mindennapossá kellene válni az egyiknek, és a tanulásban kiemelt helye van a másiknak.
– mindenben azt tenni, mondani és gondolni, amit Jézus tenne, mondana és gondolna: Ez a legnehezebb, mert az Amerikában is népszerű megközelítés (WWJD – What would Jesus do?) csalóka kissé, ez sokkal inkább rólunk szól, mint Jézusról, vagyis leginkább az általunk elgondolt Jézus tenne/gondolkodna így, vagyis az istenképünkből fakadó elképzelés óvatosságra int. Ezzel együtt a felvetés fontos és hasznos, a kérdésen érdemes gondolkodni, de úgy, meghagyjuk benne a kételyt, a kérdést: tényleg ezt tenné Jézus? Miért cselekedne így Jézus? stb.
– közösségben átgondolni és felfedezni, mit jelent élni az Evangéliumot: Ez elsősorban a havi vasadi alkalmat jelenti, szentségimádással, a közösségi együttléttel.

ÉLETVIZSGÁLAT
– engedelmesség Isten akarata iránt: keresni Isten akaratát, megtenni, amit meglehet, de bízni benne, hogy Ő tudja miért így alakítja sorsom
– testvéri szolgálat egymás iránt: közösségen belül és kívül
– egy életszakasz szemlélése a mindennapok eseményei, örömei és nehézségei mentén: ez folyamatos önvizsgálat, önreflexió, önismeret
– nyitottá válni az újra, így jobban az Istenre bízni önmagunkat, életünket: Ez kihívás, nem elzárkózni az új élethelyzetektől, jobban bízni Istenben, bizalommal fogadni a jövő összes nyitott lehetőségét.

SIVATAG
– a pusztaság megtapasztalása a valóságban és a lelki életben: Ez magány, egyedüllét, a „hermit hours” idejének értelmes eltöltése (hermit hoursnak, ’remete órák’-nak nevezem azt az időt, amikor tudatosul bennem az egyedüllétem, és az, hogy ez a hivatásból fakadó felvállalt döntés eredménye. Jelentkezhet bármikor, leginkább este)
– élethelyzeteink, ahol szükséget szenvedünk, és kihívások elé nézünk: ez is önismeret, melynek része a fejlődés és változás lehetősége.
– „sivatagi napok” átélése, melyek a hallgatás, a csend, az önvizsgálat és az ima ideje: egysrészt Vasad, másrészt szükség lenne egy évi 3-4 napos teljes elvonulásra.
– a sűrű mindennapok között megállni és mindent elhagyni, ami megterhel minket: lemondás és/vagy elengedés. Mi az amit el tudunk engedni és mi az amit nem?
– csendes idő, hogy Istent keressük és embertársainkra is figyeljünk, szükségüket meglássuk és elinduljunk feléjük: feltöltődés, erőforrás elnyerése a mindennapi feladatok elvégzéséhez.

2 megjegyzés:

  1. Jó olvasni a reflexiókat, Feri ill. Simon sorait! Hálás vagyok, hogy kapcsolatok születtek és születnek e lelkiség mentén és nem kell nekem semmit ebben erőltetni! Az erőlködésben kissé kimerültem s lám, lettek páran, akik ugyanazzal a felismeréssel és rátalálással fedezik fel Károly testvér és követői lelkiségét és írásait, mint én magam is az elmúlt jó 20 év folyamán!
    S a Kistestvérek baráti köre! Egy hete a misén 30-an jöttünk össze, már nem is először abban a kis fraternitásban! Csodálatos! Jézus hív össze bennünket és általa Károly testvér lelkisége, a női közösség kedves, otthonos barátsága és stílusa sokakat vonz!Óriási szükség van ma erre az otthonosságra és barátságra! Ahogy mindig! Arra vágyom, hogy legyen egy férfi fraternitás is 3-4 testvérrel, hogy oda is betérhessenek a megfáradtak, az útjukat keresők, akik pár jó szóra vágynak! Jó lenne őket meghallgatni, együtt lenni, együtt enni és velük az élő Jézushoz menni a Tabernákulum elé! Hozzá, aki mindig velünk van s közöttünk! 2005 januárban Varsóban is ezt tapasztaltam a férfi kistestvérek fiatal közösségénél: vasárnap is nyitva állt az ajtajuk a meghallgatást kereső házaspár előtt, a férfi tekintete nagyon zavart volt. A beszélgetés után bementünk a kápolnába 30 perc Szentségimádásra, engem is behívtak. Utána minden feloldódott, az arcok kisimultak, a tekintetek lenyugodtak. Együtt voltunk! Ez volt a gyógyító Jelenlét! Így szeretném, hogy itthon is evangelizálhassunk, a jelenléttel s ne annyira a szavainkkal!
    Jelentkezett a honlap nyomán a Nyírségből Botond! Megfogta a lelkiség, szeretne ebben valamiképpen elköteleződni, életformában is! Ez hihetetlen! Össze kell fognunk! Kicsi csírák ezek, de annál erősebb lehet, ha Jézus a központ! Ő végtelenül nagy s valóban a lehetetlenség Ura! Jó lenne még 1-2 testvér, akikkel együtt életformánkban is, a Kistestvérekhez hasonló módon élhetnénk! Annyira egyszerű ez, mégis nehezen találunk egymásra! vagy csak a kommunikáció gyenge? Hogyan lehetne erről a vágyról hírt adni s mégsem "reklámozni"? Ezt nem lehet meghirdetni, csak az érti, akit a lelkiség által Jézus szólít meg! Akkor majd keres s remélem, ránk talál!Ezért kérem a Szentlelket! Alkosson Ő!
    legyen egy fraternitás, egy hely (lakás vagy ház), ahol jó lenni, otthonos, ahol gyógyulni lehet s megpihenni s ahol ima, barátság és szeretet van! Egyszerűség,tisztaság, áttetszőség!Mégis egy elköteleződött kis közösség legyen, ne pedig valami albérleti lakóközösség csupán! Befogadó, akár 1-3 fiatalnak is, akik egy időt útjuk keresésére szeretnének fordítani, imát, vezetést, (mentálhigiénés, lelki) tanácsot kérnek. Kellenek ilyen helyek, nagyon kevés van belőle! De mindenkinek valamilyen (rész)munkája, jövedelme kell legyen, abból tudnánk csak élni!
    Erről több mint 10 éve álmodom s most valami mozdulni látszik! Egyre inkább újra a kis, élő közösségeké a jövő, önfenntartó módon, ez is legyen hát ilyen!
    De hol, kikkel s mikor? Bárcsak bele mernénk vágni!

    VálaszTörlés
  2. A leporelló elérhető itt:

    http://www.nazaret.hu/Files/leporello2.pdf

    VálaszTörlés